Közélet

2015.09.10. 17:25

Közel egy év után visszatér a TV2-re Vujity Tvrtko

Visszatér a TV2-re Vujity Tvrtko – a pécsi riporter egyedül a Dunántúli Naplónak mesélt arról, miért döntött a folytatás mellett. A cikkben tegeződünk – ennek oka a sok éves ismeretség.

Fülöp Zoltán (Dunántúli Napló)

Tavaly decemberben fejezted be a munkát a TV2-nél. Mi volt akkor a gond – ami, gondolom, mostanra már nem gond?

– Induljunk inkább onnan, hogy tizenhét év és két hónap után jöttem el a TV2-től, úgy, hogy én voltam az első szerződtetett riporterük, én készítettem az első anyagot még 1997 októberében. Ezt csak azért tartottam fontosnak megemlíteni, hogy érthető legyen: nem elhamarkodott döntést hoztam. A miértre pedig az a válaszom, hogy az akkori hírvezetők irányvonalával a Napló stábja nem tudott azonosulni, így udvariasan, kedvesen elbúcsúztunk egymástól. Úgy éreztem, hogy az adott körülmények között már nem tudjuk elkészíteni a műsort úgy, ahogy azt mi szerettük volna.

– S mi változott meg ezalatt a kevesebb, mint egy év alatt?

– 2015 elején Azurák Csaba lett a hírigazgató, s az ő szakmaisága, embersége számomra garancia arra, hogy minőségi műsort tudunk készíteni. Meg őszintén szólva én hűséges típus vagyok: hűséges Pécs városához, a kosárcsapathoz, egy adott bortermelőhöz, a legjobb barátomhoz – és úgy fest, hűséges a tévécsatornához is. Beszédes, hogy a TV2-s belépőkártyámat sem adtam le. Azt gondolom, hogy a mozaik egy darabkája most a helyére kerül, s ettől talán az összkép is jobb lesz.

– Voltak azért megkeresések?

– Több is, ráadásul külföldről is, sőt, dolgoztam is az anyanyelvemen, kedvenc horvát tévém kedvenc műsorának. Elárulom, hogy az is megfordult a fejünkben (s itt most a családomra gondolok), hogy ismét kiköltözünk az Egyesült Államokba. Már mindent elintéztünk, minden papír készen állt.

– Aztán mégis maradás lett a vége. Mi lesz a munkád a tévécsatornánál?

– Sok konkrétumot még nem árulhatok el, köt a titoktartás, de az biztos, hogy szeptember 21-én, hétfőn én leszek a Mokka műsorvezetője. Tervben van még egy olyan műsor, amiben folytathatom, amit elkezdtem: sok el nem mesélt történet, sok még meg nem ismert hős bemutatása vár még rám.

– Valamelyik celeb szerepel bennük?

– Értem a kérdést. Hiszek abban, hogy az embereknek igenis szükségük van valódi történetekre, valódi érzelmekre. Mondok egy példát, hogy mire is gondolok. Amikor 2011-ben Pécsett, Postavölgyben ott ültem egy család nappalijában, s néztem egy nagyon aranyos siket kislányt, akkor azonnal megéreztem, hogy igen, ez most egy nagyszerű ember, és csodálatos történet, olyan, amit mindenkinek meg kell ismernie. Weisz Fanni volt az a kislány, akit felkaroltam, akinek segítettem. De csak az elején: utána ő a saját lábára állt, s eljutott hihetetlen magasságokba, több millió embernek énekelt jelnyelven, beszédet mondott a Parlamentben, eljött velem Amerikába előadást tartani, beutaztuk Haitit, nem mellékesen szépségkirálynő lett az egészségesek között, s évről évre ő jeleli a köztársasági elnök újévi köszöntőjét. Szerintem mindezzel többet tett a siketek, sőt, a fogyatékossággal élők elfogadásáért, mint nagyon sok szakpolitikus.

– Az ő története nem csak egy kivétel?

– Nem gondolnám, hiszen ide sorolható például a világ utolsó második világháborús hadifoglyának, Toma Andrásnak a története is. Az ő felkutatása, hazahozatala és családjának történő visszaadása bejárta az egész világot. Ebben sokat segített például a bulvár is, amit nálunk alapvetően rossznak gondolnak, de van ennek a szónak egy árnyaltabb megközelítése is. Én ebben hiszek: a televízió úgy is adhat tartalmat, értéket, hogy közben szórakoztat. A TV2 is ebben gondolkodik, sok tervük van velem, amiért hálás vagyok. Én ezt egy lehetőségnek fogom fel, s igyekszem a legnagyobb alázattal szolgálni a közönséget.

– Azért lehet, hogy a helyeden sokan inkább üldögéltek volna a babérjaikon, a könyvek, előadások bevételeiből vígan eléldegélve.

– Anyagi gondjaim valóban nincsenek, de ez nem jelenti azt, hogy ne keresnék kihívásokat. Ez most az lesz. A pénz meg... kevesen tudják, de minden egyes könyvem után vásárolok egy egész könyvtárat, amelyet rendre valamelyik gyerekkórház kap meg, legutóbb például pécsi gyermekklinika. Én így tudok valamit visszaadni a sok jóból, amit kapok. Sőt, nem csak én adok vissza: a könyvem vásárlói is így tesznek áttételesen. Szerintem így kerek a történet.

Pécs mindig is a szíve csücske marad

Vujity Tvrtko ezer szállal kötődik Pécshez, Baranyához – nem véletlen, hogy a visszatéréséről is egyedül a Dunántúli Naplónak nyilatkozott. Ahogy ő mondta korábban, aki nála „pécsibb”, az már polgármester. Rákérdeztünk hát arra, hogy most milyen a viszonya a várossal.

– Ugyanolyan, mint mindig: örök szerelem. Minden ide köt, itt tudok feltöltődni, másként érzem magam, ha itt vagyok. Most szinte egész nyáron Pécsett voltam, sokat sétáltam, találkoztam régi barátokkal. Kevesen tudják, hogy végzett idegenvezető vagyok, s ennek most hasznát is vettem: az Europa Cantat idején egy koreai csoportot vezettem. Készítettünk egy közös képet, amelyet ők is, én is feltöltöttünk a facebookra. Mit mondjak, elkerekedett a szemük, amikor meglátták, hány ezren like-olták az én oldalamon perceken belül. Nekik nem egy ismert ember voltam, hanem egy idegenvezető, aki szépeket mond erről a városról. Igyekszem mindenhol hangsúlyozni, hogy pécsi vagyok, s erre büszke – készült nekem egy pulóver-sorozat is, amit sokszor fel fogok venni. Ott van rajta a legfontosabb mondat: „I Love Pécs city!”

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a bama.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!